- Csodálatos, hogy ilyen jó kis beszédeket mondasz The Wanted rajongók előtt, de most nekem tarts beszédet arról, hogy a cikkeid miért nincsenek a bejövő e- maileim között! - kezdte a "csevegést".
- Azonnal küldöm! - válaszolta Tina kicsit boldogabban mint kellene.
- Minek örülsz ennyire? Tegnap este rajongók hada méregetett és nagyon nem rajonganak érted, mégis mi ebben olyan jó? - gyanakodott.
- Nem, csak olyan szép London és annyira jól érzem magam itt. - mosolygott Tina.
- Aha, persze! Kiderítem mit titkolsz, biztos a bandával kapcsolatos. - fenyegetőzött.
- Viszhall'! - rakta le Tina.
Ezután a lány felöltözött, meg csinálta a haját és épp sminkelt volna amikor csengettek. Az ajtóban Nathan állt.
- Szia! - köszöntötte a lányt, majd megcsókolta.
- Mi újság?
- Semmi különös, egész éjjel azt vártam, hogy reggel legyen és láthassalak.
- A fiúk tudják? - érdeklődött Tina.
- Persze, teljesen odavannak. És te elmondtad már valakinek?
- Még nem, nem tudom kinek mondjam, a sátáni főnökömnek? - nevetett.
- Neki inkább nem. - mosolygott Nath.
- Nekem el kell küldenem a cikkeket, de maradj nyugodtan.
- Rendben. - mondta, utána leült és valami internetes oldalt nézett a telefonján.
Miután Tina elküldte már teljesen szabad volt.
- Na, mit csináljunk ma? - kérdezte Nathan.
- Mit ajánlasz?
- Nézzük meg London nevezetességeit.
- Ez jó ötlet, de nem fognak minket felismerni? - aggódott a lány.
- Nem érdekel már semmi és senki csak Te. - mosolygott Nath.
- Hol kezdjük? Te vagy a jártas.
- Big Ben?
- Oké, az jó lesz.
Tina rengeteget fotózott:
- Csodálatos volt ez a mai nap, köszönöm! - mosolygott Tina.
- Én is nagyon élveztem.
Nath ma is felkísérte Tinát a szobájához és búcsúként hosszan megcsókolta.
- Holnap találkozunk. - köszönt el Nathan.
- Akkor holnap.
