Megbántás

- Megérdemelnéd, de mivel te vagy az egyik legjobb újságíróm kapsz még egy esélyt.
- Köszönöm! - hálálkodott Tina.
- De, csak azzal a feltétellel ha a Londonról szóló cikked mellett készít egy riportot a The Wanteddel.
- Rendben. - ment bele Tina.
- És hozz tőlük autogramot, a lányom teljesen oda van értük!
- Értettem.
- És most menj cikket írni!
- A londoni cikk már majdnem kész.
- Küldd át!
- Rendben. Jó éjt!
Tina még utoljára átnézte a cikkét, majd átküldte főnökének.
- Ezzel kész is volnék. - állapította meg Tina.
Úgy gondolta lemegy a bandához.
A kopogtatására Siva nyitott ajtót.
- Szia! Hogy vagy? - érdeklődött Siva.
- Kösz jól és ti?
- Megvagyunk. Kerülj beljebb!
- Na, mit szóltak a rajongók? - kérdezte Tina.
- Semmi különöset, a legtöbbjük még mindig azt fontolgatja, hogy mi van ha mégis valamelyikünk barátnője vagy.
- Értem.
- De ez várható volt, majd abbahagyják. És te mit csináltál?
- Összevesztem a főnökömmel, aztán majdnem kirúgott, mert megtudta, hogy veletek voltam a cikkem meg sehol sincs, de am. semmi kül'.
- Uh, sajnálom.
- Semmi baj Nath, nem a ti hibátok. Viszont csak azzal a feltétellel nem rúg ki ha csinálok veletek egy riportot.
- Rendben, mi szívesen, miattunk vagy bajba ez a legkevesebb. - mondta Max.
- Nagyon kedvesek vagytok. - hálálkodott Tina.
- Semmiség - mosolygott rá Nath.
- És mikor csináljuk a riportot? - érdeklődött Tina.
- Nekünk mindegy. Holnapi próbánk után jó?
- Persze!
- Ott majd fényképeket is készíthetsz rólunk.
- Ja, hogy menjek veletek?
- Persze! Nem akarsz?
- De, de nagyon is csak nem akarom, hogy megint... szóval nem akarom, hogy azt gondolják együtt vagyunk.
- Ja értem, ha lebukunk majd azt mondjuk, hogy riportot csinálsz. Igaz is lesz. - mosolygott Nath.
- Nem tudom, tényleg nem... - vacilált Tina.
- Jó akkor, gyere át holnap este. - ajánlotta fel Nath.
- Rendben.
Tina látta, hogy rosszul esett Nathnak amit mondott.
- Sajnálom csak tényleg....
- Félted az állásod meg... mondd van barátod?
- Nincs...
- Értem, akkor nem tudom mi a baj.
- Nem is tudom, kérlek ne haragudj!
- Nem, nincs semmi baj.
- Biztos?
- Persze!
- Tudod mit? Felejtsd el! Szívesen elmegyek holnap a próbára.
- Nekem mindegy, nem akarom, hogy miattunk kerülj bajba!
- Jó akkor holnap reggel kilenckor mint ma?
- Igen - próbált mosolyogni Nathan.
Tina úgy gondolta inkább visszamegy a szobájába.
- Na én lassan megyek.
- Oké, akkor holnap. - köszönt el Max.
- Rendben, sziasztok!
Tinának egész éjjel lelkiismeret furdalása volt, alig aludt valamit: - Megbántottam Nathant, lehet, hogy jobb lett volna ha nem is ismerem meg őket személyesen. - gondolkodott Tina.
- Holnap mindent elmondok neki - határozta el - elmondom, hogy én nem akartam megbántani és, hogy számomra az ő barátságuk mindennél többet jelent.

Balhék

Tina miután felment a szobájába rögtön be is kapcsolta a gépét, hogy valóban megírja a cikkét. Épp a szövegszerkesztőjét akarta megnyitni amikor elkezdett csöngeni a mobilja. A főnöke kereste.
- Halló - szólt bele Tina.
- Hogy halad a cikk? - szólt bele a telefonba köszönés nélkül, mondjuk ezt már megszokta Tina így nem igazán zavarta már.
- Jól - füllentett Tina.
- Rendben, küldd át ahol tartasz!
- Háát, igazából nem valami jó amit eddig írtam, most akartam kijavítani.
- Mi az, hogy nem jó? Nem érdekel milyen küldd el!
- Rendben, ma este átküldöm.
- Mi az hogy ma este? Én sem ülök bent az irodában éjjel - nappal és várom a cikkedet.
- Tényleg nagyon rossz, de ígérem megcsinálom, csak idő kell.
- MI AZ HOGY IDŐ KELL? - emelte fel a hangját Tina kegyetlen főnöke - TUDOD MENNYIBE KERÜLT AZ UTAZÁSOD? TE NEKED ADTAM EZT A LEHETŐSÉGET! BÁRKINEK ADHATTAM VOLNA A LAPTÓL! OTT VAGY MÁR 3 NAPJA!!! MIT CSINÁLTÁL EZ IDŐ ALATT? BÁMULTAD A FALAT VAGY MI? NEM ÉRDEKEL MILYEN A MINŐSÉGE! LÁTNI AKAROM!!!
- Az a helyzet, hogy még nem igazán írtam. - vallotta be Tina.
- MIII??? MI AZ HOGY NEM IGAZÁN ÍRTÁL??? NEM NYARALNI MENTÉL!
- Tudom csak elég fáradt voltam, meg az időeltolódás miatt is eléggé ki vagyok, de ígérem kész lesz.
- Tudod, most emiatt simán kirúghatnálak.
- Tudom, de... de... Ígérem összeszedem magam. - csuklott el Tina hangja.
- Ajánlom is. - mondta, majd szó nélkül kinyomta a hívást.
- Ez izzasztó helyzet volt. - állapította meg magának Tina.
Tina egész délután a cikket írta. Leírta, hogy milyen szép a város, meg írt a nevezetességekről is amikről majd fotókat is készít. Már majdnem kész lett volna 2 oldallal amikor kopogtak.
- Ki az? - kiáltott ki.
- Szia Tina! Max vagyok.
- Nyitom!
- Szia Max! Mi újság?
Miután Tina beengedte rögtön látta, hogy Max gondterhelt.
- Mi a baj? - kérdezte Tina.
- Valamit látnod kell. Persze velünk mindennap megesik, de ez most téged is érint. Használhatom a géped?
- Persze. De mi történt?
- Mindjárt meglátod.
Max belépett a google- ba majd beírt valamit a böngészőbe és már fordította is Tina felé a gépet.
Tina majdnem elájult egy cikk volt egy óriási nemzetközi The Wanted rajongói oldalon aminek Tina is tagja és ez állt benne: A The Wanted- et egy Magyar újságíróval látták egy londoni Mc Donald' s- ban. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy mit kerestek együtt, lehet, hogy csak cikket ír, de lehet, hogy több is kiderül majd. Mindenesetre az összes rajongó választ követel. Várjuk a további információkat.
- Te jó ég! - kiáltott fel Tina - ezt nem hiszem el, azok a lányok voltak, de honnan tudták, hogy ki vagyok?
- Mivel te is tagja vagy az oldalnak ezért nem volt olyan nehéz.
- És most mit csinálunk? Ezzel nem fognak békén hagyni minket.
- Hát mi szerintünk az lenne a legjobb ha kiadnánk egy nyilatkozatot, hogy semmi nincs köztünk csupán barátság és nem is lesz semmi komoly mivel te nem itt élsz. Benne vagy?
- Persze, ez a legértelmesebb amit tehetünk.
- Jól van, akkor bocsi, hogy megzavartalak és nyugi megoldjuk.
- Nem kéne nekem is mennem? Csak,hogy megerősítsem, hogy tényleg csak összefutottunk.
- Nem, nyugi, minden rendben lesz. Nem akarlak még jobban belekeverni.
- Hát, jó, akkor sok sikert!
-Kösz! És köszi, hogy ilyen megértő vagy.
- Nincs mit. Én miattam vagytok bajba.
- Nem miattad. És amúgy is mi hívtunk el szóval magunkra vessünk, de hidd el nem bántuk meg, hogy elhívtunk, ennyi még belefért. - mosolygott megnyugtatóan Max, majd elment.
Tina egész este elég ideges volt, de a teteje még csak utána jött. Tinát újra felhívta a főnöke.
- Tina! Szóval fáradt voltál cikket írni, mi? De a The Wanted- el bulizni nem? Hogy is van ez? - kezdte a "csevegést".
- Nem én csak összefutottam velük és... és...
- És mi? Azt gondoltad, hogy a cikk helyet inkább velük beszélgetsz mi? Legalább elmondtad volna. Össze vissza hazudoztál. Tudod nagyot csalódtam benned. Tudod hányan töltenék be örömmel a munkádat? Utazás, jó fizetés. Minden újságíró álma.
- Sajnálom - telt meg Tina szeme könnyel - ki vagyok rúgva?

A próba

Tina egész éjjel nagyon izgatott volt, még mindig nem akarta elhinni, hogy ilyen szerencsés, nem csak látta a The Wantedet, hanem velük töltötte az estét, sőt még a próbájukra is elhívták.
Másnap reggel rengeteget készülődött, egy kék farmert és egy piros The Wanted feliratú pólót vett fel, ami amúgy a kedvence. A haját lófarokba összefogta, laza mégis ütős smink és nagyjából kész is volt. Felvette még a piros The Wanted rajongói szilikon karkötőjét és így már tényleg úgy nézett ki mint egy fan.
Amikor leért a szálloda előterébe a banda már várta.
- Sziasztok!
- Szia Tina! - köszöntötte boldogan Nath - te aztán tényleg nagy rajongó vagy - nézett végig Tina öltözetén.
- Az egyik legnagyobb - bókolt Tina - tudjátok még mindig úgy érzem mintha életem legcsodásabb álmát álmodnám, félek, hogy felébredek.
- Vagy álom szereplők vagyunk, vagy nem álmodsz, reméljük az utóbbi - mosolygott rá.
- Én is nagyon remélem - mosolygott Tina is.
- Lassan indulnunk kell - pillantott az órájára Max.
- Rendben - bólintottak a többiek - akkor menjünk.
Ahogy kiértek a szállóból megpillantották a fekete bmw- t. Az ablakai elég sötétek voltak és nem 5 hanem 7 személyes volt. Kényelmesen elhelyezkedtek, majd elindultak, az út olyan 15 perc lehetett. A belvárosban szálltak ki egy 4 emeletes bérház elött.
- Itt szoktunk mostanában próbálni, tudom, hogy nem egy álom, de az előző helyünket megtalálta egy csapat őrült fan, ami még nem lenne baj, de rögtön kiírták valami oldalra így odajött egy rakás sikongató tini, szóval ami nem találunk új főhadiszállást szállodában lakunk és itt próbálunk. - ismertette a helyzetet Max.
- Húú, az kemény... - értett egyet Tina.
- Hát az, látod ez is az egyik hátránya, a sok költözés.
Lifttel felmentek a 3. emeletre, végig mentek egy szűk folyosón, majd megálltak egy pirosra festett ajtó előtt.
A kis lakás valóban át volt rendezve egy kis stúdióvá. Volt ott egy mikrofon, hangfalak, egy Tv, sőt még egy aféle mini színpad is. Volt két régi dívány, egy szék és egy kis fa asztalka.
- Na, hogy tetszik? - kérdezte Nathan.
- Ügyesen berendeztétek, szerintem nagyon barátságos.
- Foglalj helyet, mi most zenélünk, mit szeretnél mit játszunk először?
- Tőletek az összes számot imádom, de kezdetnek mondjuk a legkedvencebb számomat a Walks like Rihannát kérném.
- Gondolhattuk volna fiuk - nevetett Jay.
Tina figyelmesen hallgatta, ahogy játszanak, majd a végén hosszan megtapsolta őket.
- Köszönjük, köszönjük - nevetett Max mintha egy igazi koncerten lenne.
- Nem hittem volna, hogy egyszer kifejezetten nekem fogjátok énekelni ezt a dalt. - mosolygott Tina boldogan.
- Az álmok valóra válnak ha eléggé akarod - mosolygott rá Nath - és most mit játszunk?
- Bármit, engem még az is boldoggá tesz, ha a Dó- ré- mi-t éneklitek.
Rendben, akkor menjen a Chasing the sun.
A banda rengeteget énekelt, Tina pedig minden pillanatát nagyon élvezte, miután befejezték összeszedték a cuccukat és elindultak a kocsihoz.
- Ki éhes? - kérdezte Tom.
 Miután mindenki feltette a kezét eldöntötték, hogy elmennek a Mekibe kajálni.
Beálltak az egyik pénztárhoz, hogy kérjenek amikor három fiatal lány felsikított: - Úristeeen, az ott a The Wanteeeeeed!
A lányok odarohantak elkezdtek fótózkodni  meg autogramot kérni, teljesen odavoltak.
Tina teljesen elképedve nézett. Nathan észrevette és azt mondta neki: - Igen, látod mi már megszoktuk!
Miután valahogy megették amit kértek ( a három tinilány folyton ott mászkált körülöttük) visszamentek a szállóba.
- Remélem nem kaptál sokkot - mosolygott Tinára Nath.
- Nem, dehogy, csak váratlan volt.
- Megértem, menj és pihend ki!
- Rendben, a cikkemet is meg kéne írnom.
- Akkor hajrá.
- Kösz. - mosolygott.

Az este

Miután Tina visszaért a szállóba elkezdett készülődni. Megmosta a haját, kifestette a körmét, bekente magát testápolóval, egyszóval a lehető legjobban akart kinézni, mégiscsak egy elismert, Brit fiúbandától kapott meghívást. Felöltözött, kifésülte szép, dús haját, kisminkelte magát a délután vásárolt sminkekkel, és kész is volt. Persze folyton talált magán még valami igazítani valót, hol a haját nem találta megfelelőnek ( azon vacilált, hogy kivaslja, begöndörítse vagy hagyja úgy ahogy van), hol pedig a sminkjét igazította.
- Egy kis parfüm, az kell még nekem. - mondta magának Tina.
Fújt magára egy kis kölnit, és feldobott még egy leheletnyi mattosítót. Tina most már elérkezettnek látta az időt, hogy induljon. Még egy gyors pillantást vetett magára a fürdőszobai tükörbe majd elindult.
Miután a banda szobaajtajához ért egy pillanatra megállt.
-Okés Tina mély levegő, nyugi, csak természetesen - bátorította magát Tina.
Aztán bekopogott. Max nyitott ajtót, fekete farmer és szürke póló volt rajta amire nagy betűkel rá volt írva, hogy L.A.
- Hello - köszönt Tina.
-Szia - köszöntötte Max - gyere be.
A szobájuk sokkal nagyobb volt mint Tináé. Persze máshogy is volt berendezve, volt ott kottatartó, hangfal, sőt még egy karaoke gép is.
-Szia, mi újság? - kérdezte Nathan.
- Ööö... semmi kül' és veled? - próbált Tina természetes lenni, bár a gyomrába több 1000 pillangó kezdett el repdesni.
-Érezd magad otthonosan, kérsz valamit inni? - érdeklődött Siva.
- Hááát, egy kis kóla jól esne. - válaszolta Tina.
-Rendben máris hozom - pattant fel Siva, aki eddig a fotelben ült.
- Mit is mondtál, hogy hívnak? - kérdezte Nathan olyan kedvesen, hogy Tina egy pillanatra teljesen lefagyott.
- Jaa - tért észhez - Tinának.
- Szép név, na és mesélj magadról, úgy emlékszem magyar vagy, akkor mi járatban vagy itt Londonban? - érdeklődött Nathan.
- Hát igazából újságíró vagyok és olyan utazási ajánlót írok Londonról.
- Értem, tudod szívesen mesélek magamról, de szerintem már mindent tudsz. Vagy van valami ami érdekel? - folytatta a társalgást Nath.
- Hát, igen mindent tudok, de azért szívesen hallgatnék valami izgalmasat, amit nem ír a net.
-De reméljük nem azért, hogy cikket írj rólunk. - bókolt Max.
- Nem, dehogy - válaszolta rögtön Tina. - milyen híresnek lenni?
- Van előnye is meg hátránya is - mondta Max - melyik érdekel?
- Mindkettő.
- Először is gazdag vagy, rajonganak érted és minden olyan hú de klassz, de persze van hátránya is, ha kimész az utcára letámadnak, vadidegenek írnak neked és elájulnak ha meglátnak meg ilyenek. Néha elgondolkozok milyen lehetne ha nem lennék híres, más lenne, lenne egy normális baráti köröm, egy értelmes barátnőm, egy állásom, lenne valami izgalmas hobbim, érted? Ezért kétoldalú a dolog. - mosolygott rá Nath.
- Wow, ez most váratlan volt.
- Mi? Ilyen az élet van aki híres és bármi megtenne, hogy ne legyen az. Van aki meg nem híres és minden vágya, hogy az legyen.
- De te örülsz, hogy híres vagy, ugye?
- Általában igen.
- Akkor jó, nem akarom, hogy szét menjen a banda.
- Egyszer szét fog - mosolygott rá Nathan - de az reméljük nagyon sokára lesz.
- Hát, igen reméljük - mosolygott Max is.
- Na, és Tina, mesélj még magadról. - kapcsolódott be a beszélgetésbe Jay is aki eddig a tabletjén nézett valmit.
- Öööö... Mit meséljek még?
- Mondjuk mi a hobbid? - kérdezte Nath.
- Hááát, nem nagyon van.
- Ne csináld már - nevetett Jay - te nem vagy híres énekes, nem hiszem, hogy nincs szabadidőd.
- Deee van.
- És mit szoktál olyankor csinálni. - érdeklődött Tom is.
- Olvasok, netezek, zenét hallgatok, néha elmegyek a haverokkal bulizni.
- Az jó, látod, mégiscsak vannak hobbijaid. - mosolygott Nath.
- És ti mit szoktatok csinálni szabadidőtökben? - kérdezte Tina.
- Nekünk elég kevés szabadidőnk van, a sok próba, koncert, interjúk meg ilyesmi miatt, de persze mi is járunk diszkóba, szoktunk menni csak úgy várost nézni vagy egyszerűen csak énekelgetünk. - válaszolt Max az egész banda nevében.
- Értem.
- Persze azért mindannyiunknak van magánélete. - egészítette ki Tom.
- Igen azt gondoltam - mosolygott Tina.
- Nagyon csinos vagy - mosolygott Tinára Nathan.
- Kö...köszönöm - hebegte Tina aki ettől a mondattól majdnem elájult.
- Te vagy az élő példája annak, hogy vannak még normális rajongók akik nem ájulnak el ha meglátnak és nem is sikongatnak hanem tök normálisak maradnak. - bókolt tovább Nath.
Tina csak mosolygott nem bírt semmit sem mondani. Nathan Sykes állt előtte és dicsérte, annyit álmodozott erről mióta csak megtudta, hogy Nathan létezik. Mindez annyira elérhetetlennek tűnt. Amikor leszállt a gépe Londonba nem is remélte, hogy ez az út ilyen meglepetéseket fog neki tartogatni, a legkevésbé sem tudta érdekelni, hogy a cikk amivel megbízták, ami miatt idejöhetett sehol sem áll.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Siva.
- De, egy kicsit - vallotta be Tina.
- Rendben  akkor leszólok a Hotel éttermébe, hogy küldjenek fel valami kaját. Mit kérsz?
- Mooondjuk szívesen ennék egy kis pizzát meg salátát.
Miközben Siva rendelt Tina megszólalt: - El sem tudom hinni, hogy a kedvenc bandám hotel szobájában ülök és ti meg mindennel körülugráltok, ez annyira hihetetlen.
- Tudod attól, hogy valaki híres még nem feltétlenül bunkó. Mi ilyenek vagyunk és bár ismertek vagyunk mi is ugyanúgy rendes emberek, tudod? Mi is voltunk senkik, akik ki akarnak törni és az akkori nagyok segítettek nekünk. Nélkülük nem lennénk sehol és ha már nekik igazán nem tudjuk meghálni úgy köszönjük meg az egész világnak, hogy mindenkivel a lehető legkedvesebbek vagyunk. - mosolygott rá őszintén Nath.
- Azta, milyen jól tudsz beszélni. - dicsérte meg Tina.
- Volt időm beleszokni - nevetett Nath.
- Megjött a kaja! - kiáltotta Siva.
Ezután mindenki elhelyezkedett és ettek közben rengeteget beszélgettek és nevettek.
Vacsora után Tina úgy gondolta most már felmegy a szobájába.
- Köszönöm ezt a feledhetetlen estét - köszönt el Tina.
- Elkísérlek a szobádig - felelte Nath.
- Tudod Tina veled ezen az estén úgy éreztem magam mint már rég nem - vallotta be Nath miközben elindultak a lifthez - tudod te tök normális voltál, nem játszottad meg magad meg semmi ilyesmi és én ezt nagyon értékelem.
- Örülök, hogy jól érezted magad.
- Lenne kedved holnap eljönni a próbánkra? - ajánlotta fel Nathan.
- Igen, persze, örömmel - nevetett Tina.
Közben felértek Tina szobájához.
- Akkor holnap reggel 9- kor az előtérben, jó?
- Igen, persze - mosolygott Tina - Szia!
- Szia!

Shoppingolás

Tina miután elköszönt a bandától felment a szobájába, hogy megpróbáljon egy kicsit a cikkével foglalkozni.
Természetesen nem igazán ment neki, mert még mindig nem tudta felfogni, hogy látta a bandát, beszélt velük és még el is hívták hozzájuk. miután írt pár sort a laptopján eldöntötte, hogy elmegy vásárolni. Jól akart kinézni este, mégiscsak a The Wanted- től kapott meghívást. Az egyik pláza csupán 5 percnyire volt a hoteltől. Miután beért a plázába Tina elgondolkodott: -Mit vegyek fel?
Tina rengeteg ruhát felpróbált:


Végül ezen a pöttyös ruhán esett a választása:


Tina ezután a drogériába ment, hogy sminket vegyen magának. Itt vett egy tust, egy szempillaspirált, egy  szemhéjpúdert, egy alapozót és egy rúzst.
- Na most már remélem tetszeni fogok Nathannak.- mondta magában Tina.

A meghívás

Tina alig akart hinni a szemének. Évek óta álmodozott róla mit mond majd ha egyszer személyesen is megismeri a The Wanted- et, de most csak állt ott és egy szót nem tudott kinyögni, csak nézte és nézte őket még csoda, hogy nem ájult el.
-Hello- szólalt meg elsőként Nathan, mert látta, hogy a lány lefagyott.
-Hello-mondta Tina, de olyan halkan, hogy csak a száján lehetett látni, hogy mondott valamit.
-Minden rendben?- kérdezte Tom aggódva- nagyon fehér az arcod.
-Persze, persze- próbálta meg összeszedni magát Tina- csak nagyon meglepődtem.
-Ó, értem, hát tudod számomra mindig furcsa ha meglepődnek rajtam mivel én minden nap látom magam a tükörbe. Mióta híresek lettünk próbálom megszokni, hogy hírességként máshogy néznek rám.- mosolyodott el Max.
- Tudjátok én óriási rajongótok vagyok, és tudom, hogy inden nap halljátok ezt, de én tényleg az összes koreográfiát tudom, az összes számotokat bárhol, bármikor el tudom énekelni, bár sajnos még egy koncertre sem tudtam elmenni, mert külföldi vagyok.- jött meg Tina bátorsága.
- Örömmel hallom, hogy van értelme annak amit csinálunk- válaszolta Max- tudod számunkra is nagy dolog ha tudjuk, hogy szeretik  a zenénket, és mond hová valósi vagy?
-Magyar- mondta Tina, remélte, hogy legalább azt tudják, hogy van olyan ország.
- Hát igen, oda még sajnos nem jutottunk el.- mondta Max- de tudod az nem tőlünk függ, leginkább a menedzserünk dönti el, hogy mikor, hol, és mit csinálunk.
- Értem- mondta Tina látszólag megértően, de igazából eléggé elszomorodott.
Ekkor megjelent a banda többi tagja.
- Most sajnos mennünk kell próbálni, de... ha van kedved átjöhetnél este- mondta Nathan.
- Örömmel-válaszolta Tina boldogan, és majd kicsattant örömében.
- Akkor este- köszönt el Max.
- Okés- mosolygott Tina