A randi

Tina rettentő jól akart kinézni. Olyan volt mint egy gimis lány élete első randija előtt. Miután vagy 10 ruhát felpróbált eldöntötte, hogy a piros pánt nélküli ruháját veszi fel. A körmét bordóra festette, és a száját is piros rúzzsal kente be. Utána alapozó, korrektor, szemhéjtus, szemhéjpúder, szempillaspirál és púder. A haját kontyba fogta a feje tetején és egy piros masnival átkötötte. Fújt magára egy kis kölnit és már el is ment az idő. Öt perc múlva nyolc, Tina vett egy mély levegőt és elindult. Nathan már várta, mint mindig most is elképesztően helyes volt:


- Szia! - köszöntötte a lányt - Most még gyönyörűbb vagy mint délután.
- Köszönöm! Te is jól nézel ki.
- Mesélj valamit. Milyen újságírónak lenni? - dobta fel a témát.
- Jó, én nagyon szeretem, azon kívül, hogy a főnököm mindig talál valami kifogásolnivalót nem is kívánhatnák ennél többet. Rengeteget utazhatok és érdekes embereket ismerhetek meg.
- Mikor döntötted el, hogy az leszel?
- Elég későn, érettségi után jött az ötlet. És te mikor tudtad, hogy híres énekes akarsz lenni?
- Hát ez nem úgy megy. Ez fokozatosan alakul ki, rengetegen akarnak azok lenni, de nem lehet az mindenki, kemény meló, de én is nagyon szeretem.
Szinte tíz percen belül megérkeztek.
Ahogy beléptek jött egy pincér és az asztalukhoz vezette őket.
- Mit kérnek inni? - kérdezte a pincér miközben kiosztotta az étlapot.
- Amit ajánl. - mondta Nathan.
- Akkor én is. - csatlakozott Tina.
Tina grillezett camambert evett petrezselymes rízsel és salátával. Nathan pedig bőségtálat amiben volt minden féle: hús, sajt, saláta, krumpli és rizs.
- Mondd nem veszélyes nekünk itt üldögélni, alighogy kimásztatok a bajból én rögtön bele is viszlek egy másikba. - aggódott Tina.
- Van amiért érdemes kockáztatni. - mosolygott Tinára Nath.
Az este rengeteget beszélgettek és nevettek.
Miután végeztek Nathan megkérdezte: - Nincs kedved sétálni egy kicsit?
- De van. - válaszolta és majd ki csattant örömében.
Már sötét volt, de még voltak emberek az utcákon, néha elment egy- egy autó, de nagyon romantikus volt.
- Nem fázol? - kérdezte Nath.
- Nem, köszönöm.
Aztán megálltak egy étterem előtt ahonnan zene szűrődött ki. Olyan zene mint a romantikus filmekben, lágy de mégsem álmosító. Mikor Tina látta, hogy Nathan megállt érezte és dobogott a szíve, annyit álmodozott erről.
Álltak felettük a csillagos ég körülöttük London csendes, de mégsem kihalt éjszakai élete. És akkor... és akkor.... és akkor... Nath megcsókolta. A csók nem volt túl hosszú, de ahoz épp elég, hogy Tina érezze Nathan szerelmes belé. Tina mosolygott, Nathan is, hirtelen megszűnt a körülöttük élő világ, csak ők voltak, ők ketten.
Lassan sétáltak vissza a szállodához. Nathan felkísérte Tinát a szobájához. Itt még adott a lánynak egy búcsúcsókot aztán ő is visszament a szobájukba.
Tina elképesztően boldog volt. Abban a pillanatban nem érdekelte semmi és senki. Nem érdekelte a főnöke, az őrült rajongók, a banda menedzsere, a cikke. Semmi, semmi, de semmi nem érdekelte csak Nathan.